Az ember minden tevékenységének vannak korlátjai. Ezek a korlátok (szabályozások) egyrészt a törvények, másrészt az erkölcs (az etika) által érvényesülnek. A törvényeket a mindenkori államhatalom fogalmazza meg és érvényesíti, az etika (erkölcsi) követelményeket pedig a közösségek.
Minden szakmának megvan a maga erkölcsi elvárási rendszere. Ezek egyike a vadászetika, mely a legősibb etikai rendszer. A vadászetika követelményrendszere évszázadok hosszú során kristályosodott ki. Alapelvei állandónak mondhatóak, ugyanakkor minden kor, minden nemzedék hozzáteszi a maga elvárásait. Ma nyolc alapelve van a vadászetikának. Ezek a következők:
- A természetért érzett felelősség elve,
- A hozzáértés és szaktudás elve,
- Az állatok méltóságának elve,
- Az esélyadás elve,
- Az önmérséklet elve,
- Az együttműködés elve,
- A biztonság elve,
- A hagyományőrzés elve.
Ezekhez az alapelvekhez nem kell kommentár. Egyszerűek, érthetőek és az embernek arról a képességéről és egyben kötelezettségéről szólnak, hogy bizonyos helyzetekben korlátoznunk kell önmagunkat. Más szóval: nem tesszük meg mindig és mindenütt azt, amit egyébként megtehetnénk. Avagy éppen fordítva: bizonyos helyzetekben, nemes célokat szem előtt tartva, olyasmit is megteszünk, amit egyébként nem lennénk kötelesek megtenni.
Emberek százmillióinak az erkölcsi világképe a katolikus egyház tízparancsolatán nyugszik. Még azok a becsületes emberek is ezen elvárások jegyében élik az életüket, akik egyébként nem hívők, nem vallásos emberek.
A vadásztársadalom is kialakította a maga erkölcsi parancsolatait.
A társas vadászat etikája
A társas vadászat: aratás, mely a zsákmány mellett az együttlét örömét ígéri. Ugyanakkor a nemes versengés alkalma is. Éppen ezért a társas vadászat sikere az előkészítés szakszerűsége és gondossága mellett mindenekelőtt a résztvevők fegyelmétől, testi - lelki felkészültségétől és ezzel együtt önmegtartóztatási készségétől és képességétől függ.
A társas vadászok szervezőinek és vezetőinek az a kötelességük, hogy gondosan előkészítsék a vadászatot, részletesen és érthetően informálják a résztvevőket, és ezt követően határozott és egyértelmű utasításokkal vezessék is azt le.
A társas vadászatok résztvevői számára erkölcsi kötelesség és elsőrendű biztonsági érdek - és egyben az eredményesség előfeltétele - az utasítások jó szándékú és maradéktalan végrehajtása.
A társas vadászat alkalmazkodást követel mindenkitől. A meggondolatlanság, az irigység, a kapzsiság, a mértéktelenség, a telhetetlenség, a haszonlesés, az önzőség nem csupán a vadászat hangulatát rontja meg, de életveszélyes helyzeteket, sőt jóvátehetetlen tragédiákat is előidézhet.
A társas vadászatok (fácán-, és nyúlvadászatok, terelővadászatok, vaddisznóhajtások) a vadászok ünnepnapjai. De az ünnep hangulatáért, biztonságáért, eredményességéért és élményeiért mindenki felelős, akinek abban része van!
Projekt minta
WebKorridor blog
WebKorridor válogatás
