Vadászat, vadvédelem, vagy úri passzió?

A vadászat az ember egyik legősibb tevékenysége. Őseink a történelem hajnalán szabadon vadászhattak. A tudományos kutatások visszanyúlnak a jégkorszakig és még régebbre, azt jelezve, hogy a homo sapiens elődei a növényeken, bogyókon és gyümölcsön kívül az állatok húsát is fogyasztották. A vadászat alapvető célja az élelemszerzés volt. A legkülönbözőbb eszközöket, módszereket fejlesztették ki, és vetették be a vad elejtésére. Használtak csiszolt követ, nyilat, kalapácsot, baltát, lándzsát, bumerángot, vermet, hurkot, amivel vadelefántot, mamutot és más nagyvadat ejthettek el. Ezzel hosszú időre biztosították a barlang lakóinak élelmiszerszükségletét. Az elejtett állat húsát eleinte nyersen fogyasztották. Csak a tűz felfedezését követően kezdték a tűzben, vagy a lángok fölött pirítani a húst.

Az állat nemcsak élelmiszer volt, hanem áldozat az isteneknek, a görög Artemisznek, vagy a római Dianának, a vadászat istennőinek, és próbatétel a férfivá érés folyamatában. Hőssé is egy-egy híres-hírhedt, vagy rettegett állat elejtésével válhatott a halandó. Ennek nyomai a népmesékig nyúlnak, ahol az egy-három-hétfejű sárkányt ölték a nép hősei. Vaddal foglalkozni mindig is férfias, és nemes dolognak számított. Az ősök még viszonylag szabadon vadászhattak. Ha volt feltétel, akkor az annyiban kimerült, hogy egy-egy törzsnek, nemzetségnek tagjai és azok kitüntetett vendégei vadászhattak csak az általuk birtokolt területen. Az idegen vadászterületre tévedt vadásznak komoly problémákkal kellett szembesülnie. Az állammá szerveződés után a területi jogosultság már személyes jogosultsággá változott, ami a szabad embernek szólt. A történelem során a vadászattal kapcsolatos jogok a nemesség kiváltságává lettek.

Magyarországon az első vadászati törvényként III. Károly 1729. évi dekrétumának 22. cikke értelmezhető, amely meghatározza a tiltott vadak és a vadászattól eltiltottak körét. Ezen túlmenően földtulajdonhoz kapcsolja a vadászati jogot, figyelembe veszi a szaporodási időszakot. III. Károly uralkodása idején már lődíjat is kiszabtak, lehetővé vált a vadászati jog haszonbérbe adása. Állományóvás miatt farkasirtást rendelhettek el, korlátozták a vadbőrforgalmazást. A vadászati jogot tovább szabályozták Mária Terézia és II. József rendeletei. Ezekben már szó volt a vadkárelhárítás, terményvédelem, vadkárbecslés és vadkártérítés kötelezettségéről is. 1848-tól, az úrbériség megszűnésével jelentős földterülethez jutottak a volt jobbágyok is. A föld birtoklásával automatikusan vadászati jogot is szereztek. Vadászati jogukat egyezségekkel átruházhatták a földesurakra. 1945 után a vadászati joghoz juttatás az államot illette. Az addig érvényes haszonbérleti szerződések helyett újak születtek. Az illetékes minisztérium engedélyével megalakult vadásztársaságok kaphattak jogot a vadászat gyakorlására. A vadászat 1996-ig volt állami monopólium, amelyet az állam átadott a tulajdonában lévő állami vállalatoknak, gazdaságoknak, vadásztársaságoknak, költségvetési intézményeknek.

A vadászat hazánkban 1997 óta földtulajdonhoz kötődik. A vadászat mint tevékenység mást jelent az egyszerű földi halandó, mást az állatvédő, és megint mást a vadász számára. Amíg az egyik úri passziónak tartja a vadászatot, a másik öldöklésről beszél, és legszívesebben a nyúl kezébe is puskát adna. Ha egy vérbeli vadászt kérdezünk szenvedélyéről, hosszan beszél élményeiről. Arról a gondoskodásról, ami minden vadásznak alapvető kötelezettsége: óvni a vadat, annak természetes élőhelyét, ami nem más, mint a vadgazdálkodás. "A természet szépsége, a vad büszkesége, nemes trófeák iránti vágy, erdőzúgás".... sok, vadat szerető és tisztelő vadász fogalmazza meg ezen szavak használatával ars poetica-ját. A vadnak azok az emberek adnának puskát, akik a világért sem vadásznának. A vadászok szerint erre a vadnak nincs is szüksége, mivel - az agyán kívül - minden szerve jobb, tökéletesebb, használhatóbb az emberénél. Jobban fut, jobb a hallása, repülni, ugrani, úszni tud. Nincs szüksége a civilizáció vívmányaira, ruhára, pénzre. Talán nem tűnik túlzónak az a megállapítás, hogy a vadászoknak köszönhetjük azt, hogy a Földön a vadállomány nem pusztult ki. A tervszerű vadgazdálkodás környezetünk, a természet védelmét is jelenti. A jó vadásznak tudnia kell azokat az ismereteket, alapvető tudnivalókat, amelyek lehetővé teszik, hogy "találkozhasson" a vaddal. Ismernie kell a vadászati állattant, a vadászható állatfajokat, és azok biológiai jellemzőit. Ez a mesterség másoknál kedvtelés, amelyet könyvekből nem lehet megtanulni. Elsajátításához gyakorlati tapasztalat kell, és nélkülözhetetlen a természet szeretete. A vadászok kötelességeit és jogait, a vadászatok rendjét nemcsak törvények és előírások, hanem szigorú erkölcsi normák is szabályozzák.