A zöldek és a "népharag" miatt ma egyre kevesebb politikus és üzletember vállalja, hogy vadászik. A vérbeli vadászok állítják: szó sincs állatkínzásról, ez sokkal inkább a természet szeretetéről szól.
A vadászok megkülönböztetnek vadászt és puskás embert. Előbbiek azt is tudják, hogy kell viselkedni az erdőben; utóbbiak mindössze jól lőnek. És végül ott vannak, akik sem lőni, sem viselkedni nem tudnak, viszont tálcán kérik az oroszlán fejét. Az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) főtitkára arra panaszkodik, hogy míg régen megvolt a vadászat szamárlétrája, "ma elég bebiflázni egy tananyagot, levizsgázni, a Kettnernél megvenni a legdrágább fegyvert, és már mehet is Afrikába". A kamara brosúrájában külön fejezetet szán annak, hogyan viselkedik egy "etikus vadász". Ezt számon kérni persze nem lehet, hisz a vadászatra vonatkozó 1996-os törvény nem teszi kötelezővé a tagságot. Így fordulhat elő, hogy ugyan többen is tudnak "trambulinkacsáról", mégis elmarad a retorzió. A trambulinkacsa módszere igen egyszerű: a vadkacsákat a levegőbe dobálják egy trambulinról a vadőrök, azokra pedig, ahogy elröppennének, már lehet is lőni. A trambulint persze, az illúzió kedvéért, növényzet takarja.
TITKOLT SZENVEDÉLY Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában megfigyelhető, hogy egyre többen valóban leteszik a fegyvert, vagy legalábbis letagadják hobbijukat. A manager magazin által megkérdezett vezető üzletemberek és politikusok mindannyian visszautasították a zöldek vádjait, miszerint a vadászat nem több öldöklésnél, szegény állatok kínzásánál. Egyetlen olyan bankárt találtunk, aki korábban szenvedélyes vadász volt, és ma valódi átéléssel osztja a természet- és állatvédők aggodalmát. "Azért hagytam abba, mert változtam, és egy idő után helytelennek tartottam, nem pusztítani kell, hanem építeni, nem kell életeket kioltanom, nem kell úgy szórakoznom a hétvégén, hogy tönkreteszem egy fácáncsalád életét azzal, hogy kilövöm az egyik szülőt", érvelt.
A többiek szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy a vadászok "lelövik a szegény Bambit". Sőt, ahogy Pechtol János, az OMVK vezetője fogalmazott, "a vadászok egész télen etetik, gondozzák a vadakat, márciusban szögre akasztják a puskát, őrzik, védik a szarvasborjút, az őzgidát, a kismalacokat". A megkérdezettek közül néhányan ugyan utaltak a vadászösztönre, "az ember is valahol állat, ez egy ösztönös dolog", legtöbben a természet iránti rajongást, a fizikai teljesítést és erőkifejtést, valamint a rohanó hétköznapokból való tökéletes kikapcsolódást említették a motivációk között. "Kikapcsolja az embert egy őrült hét után, ha végre beeshet az erdőbe, és csendben cserkelhet", magyarázta Zelles Sándor, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vezérigazgatója. "A vadászat ősi sport, teljesítmény, szenvedély, oda kell menni és ésszel túljárni a vad eszén. A vadászat lényege nem az, hogy összevissza lövöldöz az ember, hanem hogy egy lövéssel leteríti a vadat, nem okoz neki szenvedést, persze ettől még el lehet hibázni. Ez a halálos csülöklövés", mondta egy vezető bankár.
Ifjabb Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vadászati vezetője a magyar vadászat kulturális hátterének ismertetésével magyarázta el, hogy mennyire nem a húsról, a mennyiségről szól ez a hobbi. A magyarok a német-angol, trófeaközpontú vadászkultúrát követik. "Akár hetekig is követnek egy jó bikát, elemzik a mozgását, ha elejtik, órákig elüldögélnek a teríték mellett, megadják a végtisztességet." Ezzel szemben például a spanyolok húsközpontúak, s a többi dél-európai is minél többet akar lőni.
Az egyáltalán nem sportos alkatú, de kifejezetten villámkezű, kiváló vadász hírében álló Erős Jánossal kapcsolatban mondta egy jó nevű jogász, hogy "a vadászat is arról szól, mint a többi sport, az ember meghaladja a saját megszokott teljesítményét és képességeit". "Olyan emberek, akik egyáltalán nem mozognak, ha egy puskát kapnak a kezükbe, képesek ferohanni a hegy tetejére a zergék után", érvelt szenvedélyről és kihívásról egy üzletember.
A kamara főtitkára badarságnak tartja a zöldek vádjait. Véleménye szerint sokkal több elismerést érdemelnének mind a társadalom, mind a politika részéről. Érvelése szerint, ha nem lennének vadászok, elszaporodnának a vadak, és felfalnának mindent, amit a földeken találnak.
Kikopik a középosztály A rendszerváltás után jelentősen átalakult a vadásztársadalom. Pechtol szerint az egyik legfontosabb változás, hogy jóval kevesebb politikus vadászik. A vadászokkal folytatott háttérbeszélgetésekből, illetve a megjelent cikkekből az derül ki, hogy a legtöbb hobbivadász a bankárok, a jogászok és ezzel együtt még mindig a politikusok közül kerül ki. Pechtol szerint a jómódú vállalkozók aránya nőtt.
A manager magazin megkeresett politikusokat is, hogy meséljenek hobbijukról, legtöbbjük azonban teljesen elzárkózott. Ők nem annyira a zöldektől, mint inkább attól félnek: ha kiderül, hogy ilyen költséges hobbijuk van, esetleg tovább csökken a népszerűségük. A teljesség igénye nélkül néhány vadászó politikus: az MSZP-s Herbály Imre, Vári Gyula, Nagy Sándor, aki a kormány területpolitikai koordinációjáért és a vidékpolitika összehangolásáért felel. Az ellenzékiek közül a KDNP-s Nógrádi László és Semjén Zsolt, a fideszes Szabó Ferenc és Szabó József Andor, az MDF-es Karsai Péter. Híres vadászat iránti szenvedélyéről Polt Péter volt főügyész, vagy Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter, de nagy vadász Benedek Fülöp, az FVM államtitkára és Pintér Sándor volt belügyminiszter is. Ismert vadászó üzletemberek Csányi Sándor, Erős János, Zdeborsky György, Hárshegyi Frigyes, Pongrácz Antal, de vadászott korábban Singlovics Béla és Erdei Tamás is.
Érdekes módon teljesen megoszlanak a vélemények arról, hogy fiatalok is űzik-e ezt a sportot. "A yuppie-k legfeljebb akkor fognak fegyvert, ha paintballoznak, ami jellemző eleme a csapatépítéseknek. A vadászatot kommunista barbárságnak tartják, de ha megnézed egy bank felső vezetését, az szinte megfelel egy vadásztársaságnak", mondta egy az államigazgatásban dolgozó fiatalember a manager magazinnak. Másképp látja a helyzetet Zelles Sándor, aki 2004-ben tette le a vadászvizsgát, s amikor vizsgázott, a hatvan újonc nyolcvan százaléka harminc év alatti volt. Ezt erősítette meg Pechtol János, a vadászkamara vezetője, aki ugyanakkor a régi vadászdinasztiák kihalása miatt kesereg. "A fiúkban nincs már meg az a szenvedély, amely az apákban megvolt", mondta. (Nem úgy a nőknél, a Diana Vadászhölgy Klub tagjai szinte kizárólag az apjukat követték, amikor ezt a hobbit választották.
Régi vadászok közül többen is arról számoltak be, hogy ez ma már a gazdagok sportja, a középosztályhoz tartozók, akik korábban megengedhettek maguknak egy ilyen hobbit, kezdenek kikopni. "Régebben a vadásztársaságokban nagyon sokféle ember találkozhatott. Ott voltak együtt kisnyugdíjasok és gazdagok. Ez azonban egyre kevésbé jellemző. A mostani vadászjogi újraosztással azok lesznek többségben, akik az átlagos jövedelemnél messze többet keresnek. A társaságok egyre homogénebbek. Mind belterjesebbé válik a vadászvilág, mert egyre drágább", mondta a lapunknak egy ismert jogász.
Nem lehet egyértelműen állítani, hogy mindenki csak a saját köreiből választ vadásztársat, az viszont igaz, hogy a vadászkapcsolatok, társaságok elég erősek. Az egyik legnagyobb magyar bank elnöke például kifejezetten szeret a helyiekkel vadászni, ugyanakkor, állítása szerint, nem szereti, ha politikusok is érkeznek. Egy volt vezető jogász viszont arról számolt be, hogy ő mindig megnézi a vadászok névsorát, mielőtt eldönti, hogy elmenjen-e. Egy igen jó vadász hírében álló bankár arról számolt be, hogy ő ugyan Medgyessy Pétertől kezdve Fenyő Jánosig sok mindenkivel vadászott, mégsem annyira a betöltött társadalmi pozíció miatt nézi meg, hogy kivel tartson, hanem mert veszélyes is lehet, könnyen előfordulhat, hogy "itt fekszik a vad, ott a puska, amott meg a vadász". A sport veszélyessége kapcsán Schamschula Györgyről, a rendszerváltás utáni első kormány közlekedési miniszteréről járja az a vadászpletyka, hogy egyszer egy akkor ellenzéki szocialista képviselő lőtte le a rá támadó vaddisznót. Az általunk megkérdezettek közül többen is említették, hogy nagyon fontos a bizalom az együtt vadászók között a balesetek elkerülése miatt. Zellest egyszer majdnem elgázolta egy meglőtt szarvas. "Egy domb alján álltam, a szarvast a társam lőtte meg, és halálvágtájában felém tartott, szaltózott egyet, és egy méterre tőlem csapódott a földbe. Akkor elgondolkodtam, hogy hol is vagyok."
Vége az idillnek? Bár a megkérdezett vezető bankárok, üzletemberek, jogászok, politikusok azt állították, hogy nem ragaszkodnak kifejezetten a saját köreikhez, az interjúkból az derül ki, hogy szinte minden megkérdezett, különböző összeállításban ugyan, de már vadászott együtt. Felbomlani látszik ugyanakkor a vadászó politikusok pártok feletti, már-már idilli együttműködése. A parlamenti vadászklub tagjai, függetlenül attól, hogy melyik frakcióhoz tartoznak, korábban nagy egyetértésben képviselték a vadászok érdekeit és jártak együtt az erdőkbe. Herbály Imre, a társaság szocialista elnöke arról panaszkodott, hogy ma ez már nem fordulhatna elő.
A vadászkamara vezetője szerint, míg régen az ország sorsáról döntöttek egy-egy vadászaton, ma már legfeljebb üzletek köttetnek az erdőben vagy a hajtás utáni lakomán. A háttérbeszélgetésekből azonban az is kiderült, ritka, hogy konkrét megállapodások szülessenek egy vadászházban. Többnyire arról van szó, hogy az egymással üzleti vagy politikai kapcsolatban lévő vadászok gesztusokat tesznek egymásnak egy-egy meghívással. Inkább használják a vadászatot a kapcsolat mélyítésére, ápolására, semmint üzletkötésre.
Az egyik legnagyobb erdőgazdaság korábbi vezetője, aki maga is sok vadászatot szervezett jómódú ügyfeleinek, szerint gyakran előfordult, hogy kifejezetten az ismerkedés vagy lobbizás miatt rendeznek meg egy vadászatot. "A meghívó fél részéről ez egy gesztus. A barátság akkor erősödik, ha sétálunk, és közben jön a vad. Ez persze drága, sok előzetes munkát igényel. Ha nincs disznó, minden könnyen fordítva sülhet el."
HOBBI VAGY LOBBI? A Bige-ügyként ismertté vált vadászat is azt a verziót erősíti, hogy ez remek terep különböző gazdasági és politikai ügyek kijárására. A HVG beszámolója szerint 2004 januárjában a lónyai vadasparkban Bige Lászlónak, a Bige Holding Rt. tulajdonosának, a magyar vegyipar egyik legbefolyásosabb vállalkozójának vendégeként a parlamenti vadászklub kilenc tagja, ellenzéki és kormánypárti vegyesen, vett részt olyan vadászaton, amelynek végszámlája legalább bruttó 11 millió forint volt. Herbály Imre szerint "amikor összegyűlnek a parlamenti vadászok a magaslesen, akkor a témák közé önkéntelenül is bekerül a vadászlobbi." Azt minden megkérdezett politikus tagadta, hogy kifejezetten üzleti érdekből meghívnák őket, de, ahogy Herbály fogalmazott, "néha állományszabályozó vadászatra invitálják a politikusokat".
"Ha fontos volt, meghívtam az üzletfeleimet. Az azonban, hogy meghívtam őket, nem jelenti azt, hogy ott beszéljük meg a dolgokat, bár a barátság elmélyítését segíti", mondta egy régóta vadászó bankvezető. Néhányan viszont kifejezetten elzárkóznak attól, hogy a vadászat élményét elrondítsák egy üzleti megbeszéléssel. Csányi Sándorról, az OTP Bank vezetőjéről mondják az őt jól ismerők, hogy kifejezetten utál vadászat közben üzletről beszélni. Ő egy eredményes nap után inkább ultizik, sakkozik és borozik.
ÍNYENCEK Csányi Sándor mondása, hogy az apróvadhoz jó reflex, a nagyvadhoz türelem kell. Sokan képességeik, mások a lehetőségeik szerint választanak célt. A nem túl jó, bár lelkes vadász hírében álló Bárándy Péter például állítólag apróvadban egészen gyenge. Abban mindenki egyetértett, hogy borjút és nőstényt nem szabad lőni. Volt, aki ezt azzal egészítette ki, hogy "a helyes pofájúakra" sem tudna puskát fogni.
Rég a múlté már az az idő, amikor egy vadász lakásában csak agancsok és vadkanagyarak riogatták a ház urának gyerekét. A különböző területeken vezető beosztásúak korábban is bejárták a fél világot, a többség azonban csak most fedezi fel Afrikát és Szibériát. Míg két-három éve körülbelül négyszázan mentek Afrikába, tavaly már ezren. Barátai elmondása szerint Erős János, az MFB vezérigazgatója rengeteg külföldi kalandon vesz részt. Megjárta a környéket (Romániát, Oroszországot és Szlovákiát), Afrikát és Argentínát. Hasonlóan nagy utazó hírében áll Zdeborsky György, aki állítólag most Zambiába készül Erős Jánossal. "Végiglőttem az étlapot. Az antilopnak finom a húsa, az impala-Stroganoff kiváló étel, a gnústeak fantasztikus volt, de nagyon jó a nyala is. Lőttem krokodilt és oroszlánt is, de ezek nem ehetők, mert ragadozók."
Ahogy a magyarok külföldre vágynak, úgy a külföldiek ide. A Gemenc Zrt. vadászati osztályvezetője szerint a hozzájuk érkező vendégek nyolcvan százaléka külföldi. Ez az arány nagyjából a többi vadászterületre is érvényes, kivéve a Budapest környékieket, ahol érezhetően több a magyar. A külföldi vendégek között korábban domináltak a német nyelvterületről érkezők, újabban azonban jönnek a spanyolok, portugálok, illetve az angolok és a skandinávok is.
Projekt minta
WebKorridor blog
WebKorridor válogatás
