Az erős kereslet, a dollár és az ellátással kapcsolatos aggályok kombinált hatására megint új csúcsra, immár 127 dollár fölé emelkedett az amerikai könnyű nyersolaj ára. Az energiahordozó tavaly év eleje óta közel két és félszeresére drágult, és most már komolytalannak tűnnek a 100 dolláros olajjal riasztó tavalyi elemzések is. Többen 200 dolláros olajat jósolnak, ami már a világgazdaságot is megroppantaná; ám ebben vélhetően az ellátók sem érdekeltek. Egy ilyen szcenárió 500 forint közelébe hajtaná a benzinárat.
Az OPEC és a Goldman Sachs szinte egy időben hozakodott elő 200 dolláros jóslatával - ám ez nem a távoli jövőben, hanem akár fél éven belül is bekövetkezhet. Egy ilyen árszint elérése beláthatatlan következményekkel járna, világszerte az infláció emelkedését és a gazdasági dinamika csökkenését okozná. A benzin és gázolaj kiskereskedelmi árának csak mintegy harmadát képviselő olajár az üzemanyagok drágulását is maga után vonja.
Az mindenesetre egyre bizonyosabb, hogy nem az olajkészletek régóta vizionált kiapadása hajtja a drágulást. A kitermelés árfelhajtás céljából történő visszafogása mellett létezik egy beruházási késlekedés is, ami miatt például az orosz finomítás és kitermelés idén és jövőre valószínűleg csökken a tavalyihoz képest. A fejlesztések elmaradása meglepő egy ennyire racionálisnak és jól szervezettnek gondolt ágazatban, de legalább annyira aggasztja a kereskedőket, mint az alkalmi geopolitikai kockázatok. A finomítói kapacitással összefüggő félelmeket jól mutatja, hogy az üzemanyagok jegyzésára még a nyersolajénál is jobban emelkedett az utóbbi hónapokban.
Esélytelen adócsökkentés
Az üzemanyagok után fizetett összeg másik, nagyobbik fele azonban központi adókból, valamint az olajcég kereskedelmi árréséből áll - ezen tételek mérséklésével az állam és a vállalat elvileg visszafoghatja a benzin árának emelkedését. Valójában azonban az árak mintegy felét kitevő adók csökkentéséről szó sincs, sőt: az Európai Unió egyenesen a dízel jövedéki adójának emelését tűzte ki célul, de a magyar állam is több adót és járadékot szed be a magasabb üzemanyagárak után.
A benzin árát tehát csak közvetetten szabja meg a nyersolaj drágasága, hiszen az főleg az arra vonatkozó adókon keresztül emeli az árat. A benzin árára rakodó adók kisebb-nagyobb mértékben megegyeznek az európai országokban, ezért például Ausztriában és Magyarországon is nagyjából egyforma áron tankolhatunk. Az EU-nak egyébként szándékában áll tovább egységesíteni az adókat, mivel szerinte az üzemanyag-turizmus nemcsak környezetkárosító, hanem versenytorzító hatású is.
Ötszáz
A meghatározó - és az utóbbi időben folyton növekvő - világpiaci nyersanyagárak emelkedésévek az adó is növekszik, hiszen például a 20 százalékos forgalmi adó 300 forintos benzin esetében 60, 400 forintos árak mellett pedig 80 forintot tenne ki. Vagyis - bár a nyersolaj csak az üzemanyagok árának alig több mint 30 százalékát határozza meg direkten - közvetve az ár fennmaradó hányadát is befolyásolja.
Ha elfogadjuk, hogy ez alapján nagyságrendileg belőhető a benzin jövőbeni ára, akkor megállapíthatjuk, hogy egy esetleges 200 dolláros világpiaci olajár 500 forint közelébe drágíthatja az üzemanyagokat (a környező feltételrendszert változatlannak tételezve).
Az üzemanyag ára ezek mellett attól függ elsősorban, hogy hol található a töltőállomás. Jó forgalmú, frekventált helyszínen sokkal többet elkérnek egy liter benzinért, mint egy csekély látogatottságú kúton. Ez a szempont alakítja ki elsősorban a különféle benzinkutaknál tankolható üzemanyagok árkülönbségeit, és nem az üzemeltető társaságok árazási politikája.
Viszik, mint a cukrot
Bár a 300 forint körüli és az azt meghaladó árakat sokan már elviselhetetlennek tartják, de mindez a fogyasztási statisztikákban nem tükröződik. Az üzemanyagcélú költések még ilyen drágaság mellett is az átlag magyar háztartási kiadásainak csak mintegy 5 százalékát teszik ki, és Magyarországon évről évre több benzin és gázolaj is fogy a kutaknál. Kereslet tehát még mindig van, sőt, Ázsiának köszönhetően egyre inkább. Amíg pedig a mégoly magas árakat a fogyasztók kifizetik, addig nem valószínű, hogy az ellátási lánc másik végén álló spekulánsok, kereskedők és termelők az árcsökkentés eszközével élnének.
Sokan pedig éppen a kereslet megingathatatlan növekedését látják az olaj észveszejtő drágulásának hátterében. A finomított termékek iránti masszív igény megengedi, hogy magasabb árakat alakítsanak ki a nyersolaj világpiacán is. Kérdés, hogy meddig folyhat mindez, illetve hogy kezelhető marad-e az árkérdés. Az OPEC és a Goldman szerint akár 200 dollárig is elszaladhat az ár, de ezek inkább csak puhatolódzások - hiszen soha nem tapasztalt árfogó folyamatok zajlanak a világgazdaságban: a hitelválság, az értékpapírpiacok gyengélkedése, a dollár roggyantsága, az élelmiszerválság és az árupiaci boom összefüggő jelenségek.
Bár a jelenleg ismert készletek csak mintegy 50 évre tűnnek elegendőnek, a folyamatos kutatások és új kapacitások ezt a határt egyre távolabb tolják majd az időben. A jelenlegi magas árak pedig jókora pluszforrást biztosítanak az olajcégeknek ilyen célokra - vagyis paradox módon éppen a drágaság alapozhatja meg az olajalapú gazdaság további jövőjét. A kitermelői és finomítói kapacitáshiány mellett párhuzamosan létezik a pluszkapacitások megteremtésének motivációja is.
Az olaj mint befektetői menedék
Valószínűleg a kitermelés befagyasztására sem lett volna szükségük az olajban érdekelt OPEC-országoknak nagyobb bevételek eléréséhez, a tengerentúlról induló hitel- és pénzpiaci válság miatt ugyanis amúgy is számos kereskedő kezdett komolyabb határidős olajvásárlásokba. A dollár krónikus erőtlensége ugyanebbe az irányba terelte a befektetőket, akik az előbbiekből az olajba tették át pénzüket. Az összefüggés itt közvetlen: a dollár gyengülése az olaj drágulását okozza. A pénzpiaci bizonytalanságtól megrettenő befektetők számára az erős kereslet garantálta az olaj értékállóságát, ahogyan például az arany- és a gabonapiacon is egyre nagyobb számban jelentek meg ugyanezen okból kifolyólag. Ezekből következik, hogy a tőzsdék és a dollár árfolyamának magára találása ellenkező, árcsökkentő hatással lenne a piacra.
Számos tényező hat tehát egy időben több irányba, és jelenleg senki sem tudja igazán, mi várható a jövőben. A magas, 200 dolláros árakra vonatkozó jóslatoknak lehet önbeteljesítő céljuk is, vagyis sokszor azok beszélnek csillagászati árakról, akik befektetéseiken keresztül érdekeltek a minél nagyobb drágaságban. Tavaly, de még idén is óvatos becslések 80, 90, illetve 100 dollár körüli árakról beszéltek. A becslések egyre magasabb összegekről szólnak, és általános a vélekedés, hogy a trend rövid távon nem törik meg. Az sem világos, hogy mi foghatja vissza hosszabb távon a folyamatot: a pénzpiacok talpra állása nem biztos, hogy rögvest megállítja a ralit, hiszen a stabilan bővülő kereslet továbbra is garantálja majd a magas árszint lehetőségét a kereskedőknek és a termelőknek.
Járulékos hatások
Egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a vélemény, hogy az árak töretlen hegymenetét csak egy nagyobb keresletcsökkenés állíthatja meg. Ez azonban csak a globális gazdaság komolyabb megtorpanása esetén tételezhető fel - amire egyébként már vannak is jelek. Világszinten Amerika lassulása mellett most már a kínai infláció is ebbe az irányba mutat, de a gazdaságot nem kell a Holdról nézni ahhoz, hogy egyéb jeleket is észrevegyünk. A közlekedés, a kereskedelem, a fuvarozás költségei nőnek, ahogyan az élelmiszerekért és a közműszámlákra is egyre többet kell fizetni: mindez pedig nem csak az inflációt emeli, de kevesebb pénzt hagy egyéb célokra a fogyasztók, a befektetők és nem mellesleg az állam zsebében is.
Vagyis munkába menet hiába szállunk biciklire autó helyett, az élelmiszerárak, a számlák és az egyéb járulékos hatások miatt nem vonhatjuk ki magunkat a drágaság kellemetlen következményei alól. Abban az esetben, ha a 200 dolláros olajár realitássá válik, és az amerikai valuta árfolyama nem gyengül jelentősen, már maga az olajipar sem fog hasznot húzni a csillagászati árakból. Ugyanis ez már egyértelműen a világgazdaság energiaigényének, benzinkeresletének csökkenését, a megrendelések visszaesését idézi majd elő - vagyis kisebb piacot eredményez. "Túl gyors a drágulás" - nyilatkozta a napokban a francia Total olajóriás vezérigazgatója a Reutersnek, a Nemzetközi Energiaügynökség pedig tovább csökkentette az olajfogyasztás idei növekedésére vonatkozó várakozását. És ez az, ami miatt bízni lehet benne, hogy erre a szintre a közeljövőben mégsem jut el a fekete arany ára.
Az ötforintos benzin
Az Egyesült Államokban még mindig messze 200 forint alatt van egy liter üzemanyag ára, de az amerikaiak már így is panaszkodnak. Az autósok valószínűleg Venezuelában tankolnának a legszívesebben, mert az olajban gazdag országban csak alig több mint 5 forint egy liter benzin. Iránban és Szaúd-Arábiában 20 forint körül van egy liter benzin, míg Kínában valamivel 100 forint fölötti árakkal találkozhatunk. A skála másik végén Skandinávia, a Benelux államok és Nagy-Britannia áll: itt már most nemigen lehet 400 forintnál olcsóbban tankolni.
Projekt minta
WebKorridor blog
WebKorridor válogatás
