A vállalkozás logisztikai tevékenysége szorosan kapcsolódik a nagyobb logisztikai rendszerek működéséhez. Ebből következően indokolt áttekintenünk ezek legfőbb jellemzőit is.





Makrologisztikai rendszerek

A makrologisztikai rendszer az adott nemzetgazdaság, illetve egy gazdaságilag viszonylag homogénnak tekinthető régió logisztikai folyamatainak és tevékenységének összességét jelenti. A makrologisztika fejlettsége szervesen kapcsolódik a vizsgált vállalkozás logisztikai rendszerének egészéhez, meghatározva a vállalkozáson belül folyó logisztikai tevékenység színvonalát.

Vállalati logisztikai rendszerek

A vállalat anyag, információ-és értékáramlási szempontból olyan nyílt rendszernek tekinthető, amely a beszerzési és az értékesítési piacokon keresztül kapcsolódik a környezetéhez.

A vállalati logisztikai rendszerek feladata a vállalat és a beszerzési valamint az értékesítési piacok közötti, illetve a vállalaton belüli anyagáramlás és a hozzá tartozó információáramlás megtervezése, megszervezése, irányítása és ellenőrzése.

Az értékesítési lehetőségeknek kell meghatározniuk a vállalatok tevékenységét. Az értékesítés (elosztás) felől kiinduló információáramlásnak kell kiváltania a tulajdonképpeni anyagáramot (húzott áramlás). Ehhez kapcsolódik a második információáramlás, amely ahhoz szükséges, hogy az anyagáramot a beszerzési piactól (beszállítóktól) a termelésen át az értékesítési piacig (felhasználók) követni és irányítani lehessen.

Metalogisztikai rendszerek.

A vállalatok közötti közvetett ellátás/elosztás, szállítás egy- vagy többlépcsős logisztikai rendszerek segítségével valósíthatók meg. Ezeket a korszerű szakirodalmi források egy része (pl. Prezenski, 1998.) a metalogisztikai rendszer összefoglaló névvel illeti.

A metalogisztikai rendszer alapja - a stratégiai szövetség.

A vállalatok közötti versenyből adódó hátrányok gyakran arra késztetik a gazdasági szereplőket, hogy ne a szembenállás, hanem a konstruktív együttműködés politikáját folytassák a logisztikai tevékenységek tervezése és gyakorlati megvalósítása során. A piacok globalizálódása, az új termékek kifejlesztésének korszerű gyártási eljárások kidolgozásának egyre nagyobb költségigénye mindinkább arra ösztönzi az egyes termelővállalatokat, hogy szorosabbra fűzzék vertikális és horizontális kapcsolataikat. Így alakulnak ki az úgynevezett stratégiai szövetségek. A stratégiai szövetségek létrejöttének főbb indítékai elemezve egyértelműen kitűnik, hogy a szövetségre lépés egyik nagyon fontos mozgatórugója a logisztikai költségek csökkentése.

A logisztika fő jellemzői

A logisztika egyrészt vállalati tevékenység, másrészt módszer, probléma megközelítés.

- A logisztika egészére jellemző a rendszerszemléletű probléma-megközelítés. A rendszer valamely meghatározott cél elérésére, vagy feladat megoldására tudatosan kiválasztott, meghatározott funkciójú elemeknek, valamint az ezek között fennálló kapcsolatoknak a rendezett halmazából álló együttes. A rendszer környezete mindazt magában foglalja, ami a meghatározott rendszeren kívül található.

- A logisztika - jellegéből adódóan - nem a részmegoldásokra koncentrál, hanem egyszerre vizsgálja a makro- és mikroszempontokat, illetve azok kölcsönhatásait és gazdasági törvényszerűségeit, majd mindezek szuperponálásából alakítja ki a rendszer szempontjából optimális megoldást.

A logisztikai menedzsmentszemlélet, amely áramlási folyamatok - alapvetően anyagok (alapanyagok, félkész és késztermékek), energia, információk és személyek egyes rendszereken belüli és/vagy rendszerek közötti áramlásának tervezésére, szabályozására, megvalósítására irányul, és amelynek célja a teljes áramlási folyamathoz járuló optimális összköltség és vevő kiszolgálási színvonal elérése. A logisztikai szemlélet jellegéből adódóan integrált és a folyamatok egészét vizsgálja. Ennek megfelelően alapvető jellemzői:

A folyamat-orientáltság - azt jelenti, hogy a vállalkozásban megvalósuló anyagáramlást, a beszerzéstől az értékesítésig egységes egészként kezeli. Nem az egyes részrendszerek optimumát, hanem a vállalat mint egész működésének optimális hatékonyságát kívánja elérni.

Összköltségszemlélet, mely az összes anyagáramlással kapcsolatos költség optimumának elérésére, és nem az egyes logisztikai tevékenységek parciális költség optimumának elérésére törekszik.

A logisztika mint tudomány, szervesen kapcsolódik a természet- és társadalomtudományokhoz. A logisztikai tevékenység sokoldalúan kapcsolódik a marketinghez. A logisztikai rendszerek fejlődésének főbb irányai közül az alábbiakat érdemes kiemelni:

- Nem kötelezi el magát egyetlen tudomány módszertani megoldásai mellett sem. Probléma-megközelítési módja éppen az, hogy a különböző gazdasági feladatokhoz a legmegfelelőbb módszertani megoldásokat alkalmazza.
- A logisztika természetesen optimumra törekszik, de annyiban több az operációkutatásnál, hogy nemcsak a matematikailag optimális problémamegoldást keresi, hanem a vizsgált feladat gyakorlati megoldásához szükséges gazdálkodási, szervezési, műszaki és technológiai feltételek kialakítását is célul tűzi ki.