A logisztika mint integráló gondolkodásmód és rendszer
 
A vállalkozásoknál "hagyományos" felosztás szerint különülnek el a beszerzés, a termelés és az értékesítés területei, funkciói.

A funkcionális felosztás - a funkcióorientáltsággal, vagyis a funkció-optimalizálás kísérletével párosulva - szükségszeruen irányítási résekhez vezet és megakadályozza az optimum elérését. Irányítási rések lépnek fel a funkciók kapcsolatában, a funkciók között.

Az anyag- és információáramlás olyan területeit, amelyek nem rendelhetôk hozzá egyértelmuen egyetlen funkcióhoz sem, elhanyagolják. Az anyagok és információk átadása a funkciók között idôt igényel.

A funkciókon belüli eltérô szabályozások (pl. különbözô diszpozíciós szabályozások és ritmusok) bizonytalanságokat, idôpazarlást okoznak a funkciók érintkezési pontjain. A bizonytalanságokat mérséklô pufferok képzése készletnövekedéshez, hosszabb átfutási idôhöz, a költségek emelkedéséhez vezet.

A jobb megoldás lehetôségét a logisztikai folyamat orientáltsága kínálta. Csak a logisztikai folyamat-orientáltsága teszi lehetôvé az érintkezési pontok konfliktusainak kielégítô kezelését, és a hagyományos funkciók közti ésszeru összehangolást. További kérdés az, hogy az eddigiek alapján hogyan kell a logisztikai folyamatot strukturálni.

A folyamat-orientáltság - mint kialakítási elv - a következôket jelenti:

- az anyag- és árufolyamatok egészét szükséges vizsgálni; - a folyamatot kísérô és irányító információáramlást is mint egészet kell szemlélni;

Az anyag- és információáramlás egészét a következôk szerint szükséges felosztani:

- egy részfolyamat autputja egyben egy vagy több más részfolyamat inputja legyen; - minden részfolyamatnál egyértelmuen mérhetô legyen a kiszolgálási fokhoz való hozzájárulása; - a felelôsség a logisztikai folyamatokért sok munkatársunkra hárul; - az anyag- és információfolyamat felosztása egymást követô részfolyamatokra olyan részfolyamatokat is eredményez, amelyekben nem csak logisztikai funkciókat kell ellátni.

Így például a termelés is része az anyagfolyamnak. A termelés is logisztikai költségeket hordoz, "felelôs" ezen részfolyamat kiszolgálási fokának tényezôiért és ezáltal lényegesen hozzájárul a kiszolgálási fokra vonatkozó vállalkozási célok eléréséhez.

Ha a logisztikában a felelôsséget különbözô helyek (személyek) viselik, akkor a hatásköröket és a felelôsséget is definiálni szükséges. Ezt is résektôl mentesen kell tehát megszerveznünk. Törekednünk kell arra is, hogy a hatáskör és a felelôsség mindig egybeessen. Ha a korszeru logisztika vázolt elveit rendre követjük, megvalósítjuk, akkor eredményként érzékelhetô lesz egy következetes elfordulás a funkció orientáltságtól (centrumban a parciális célok, például a kapacitás kihasználásának hajszolása), helyette pedig a folyamat-orientáció térnyerése (a folyamatok lefolyásának optimalizálása) lép.

A folyamat-orientált logisztikai rendszer képes lesz tehát a kívánt keresztmetszeti funkció ellátására, annak optimalizálására.





A logisztikai rendszer ezen kialakítása, filozófiája alapján egy újabb fogalom, a logisztika lánc kerül látókörünkbe.