Kalózok fenyegetik a déli tengerek hajósait
Kalózokról ma már főleg csak a jogosulatlan internetes letöltések, másolt programok kapcsán hallunk; nem gondolnánk, hogy továbbra is léteznek valódi tengeri brigantik, akik a kereskedelmi és halászhajók, luxusjachtok, de akár a segélyszállítmányok megtámadásaival nagy károkat okoznak. Az ügy horderejét jelzi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa külön határozatot hozott annak érdekében, hogy a nemzetközi hadihajók szomáliai vizeken is üldözhessék a fegyveres rablókat.
Az IMB kalóztérképe a támadásokról - International Maritime Bureau
Tavaly 10 százalékkal, 269-re emelkedett a kalóztámadások száma világszerte, főleg a kelet-afrikai vizeken, de Délkelet-Ázsiában és az utóbbi időben Nyugat-Afrika partjainál is kellemetlen meglepetések érhetik a hajósokat - áll a Nemzetközi Tengerhajózási Iroda jelentésében. A támadások száma egy csökkenő trend lezárásaként ugrott meg, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy a délkelet-ázsiai Malacca-szorossal érintkező országok, Malajzia, Szingapúr és Indonézia fokozták éberségüket.
A kalózkodás legújabb kori reneszánsza 2006 elejétől tart, amikor is az uralkodó iszlám milicisták kisajátítási akciói nincstelenek tömegeit termelték ki Kelet-Afrikában. Szakértők szerint egyedül a fegyveres erők bevetésével, nemzetközi katonai együttműködéssel lehet megállítani a kalózokat, akiket a törvény egyáltalán nem feszélyezett eddig. A térségben ráadásul nemigen vannak számottevő, ütőképes flottával rendelkező országok.
A kalózok egyre jobban fel vannak fegyverezve, tevékenységük pedig sokkal erőszakosabbá vált, mint bármikor korábban. A martalócok motoros hajókat, gránátvetőket és automata lőfegyvereket is bevetnek támadásaikban, amelyek többségét kereskedelmi hajók ellen követik el a kulcsfontosságú hajóutak mentén, amelyek a Vörös-tengert és a Mediterráneumot kötik össze az Indiai-óceánnal.
Gazdasági katasztrófát is okozhatnak
A Malacca-szoros az Indiai-óceánt és a Csendes-óceánt köti össze, ezen keresztül bonyolódik a világ kereskedelmi hajóforgalmának harmada, az olajszállítmányoknak pedig majd' a fele. Évente mintegy 50 ezer hajó teszi meg ezt az útvonalat; gyakorlatilag ez a fő útvonala az arab országokból Kínába és Japánba tartó olajszállítmányoknak.
A rablók egyik fő vadászterülete a körülbelül mérföldnyi széles csatorna; egy esetleges nagyobb támadás olyan súlyosan is eltömítheti a szoros közlekedését, hogy az akár gazdasági katasztrófát is okozhat. Az egyik legsúlyosabb támadás egy japán olajszállítót ért még áprilisban, a rablók rakétákkal lőtték ki a tankhajót: a hír a nemzetközi piacon az olaj drágulását váltotta ki. Elsősorban az olajszállítmányok védelme érdekében a maláj kormány 14 milliárd dollárért csővezetéket épít, amely az ország északi partjainál köt össze két, 320 kilométer távolságra levő kikötőt.
A kelet-afrikai part menti vizeket szintén a világ legveszélyesebbjei között tartják számon, ahol a kereskedelmi hajók és luxusjachtok igen nagy veszélyben vannak; az év eleje óta legalább 26 kalóztámadást szenvedtek el a hajók. "Tartsák magukat olyan messzire a szomáliai partoktól, amennyire csak lehetséges!" - figyelmezteti az IMB a kereskedelmi hajókat. Az iroda szerint az ideális távolság meghaladja a 200 tengeri mérföldet (370 kilométer). Öt évvel ezelőtt még elegendőnek tartották az 50 mérföldes, körülbelül 90 kilométeres távolságtartást is.
Szomália közel 4000 kilométeres partszakasza Afrikában a leghosszabnak számít, és itt történik a fegyveres támadások zöme, amelyek száma 35 százalékkal emelkedett az utóbbi évben. Szomália amúgy is a föld egyik legszegényebb országa, ahol 1991 óta gyakorlatilag polgárháborús állapotok uralkodnak, és vizein a tankerek mellett a halászhajók és az ENSZ élelmiszersegélyeit szállító hajók éppúgy nem érezhetik biztonságban magukat, ahogyan a menekülteket szállító lélekvesztők sem. Az utóbbi időben a nigériai partvidék is eldurvult, ezért speciális biztonsági alakulatok járőröznek azokon a vizeken.
Egy átlagos szomáliai kalóz 10 és 30 ezer dollár között keres egy évben, vagyis havi átlagban körülbelül 120 és 375 ezer forint közötti "fizetést" tesz zsebre. Egy-egy támadás akár dollármilliókat is hozta a konyhára a komplett bandának, de a konkrét haszon természetesen nagyban függ a megtámadott hajó típusától is. A rablók a hajók által használt rádiókból tájékozódnak prédáikról. Gyakran hamis segélykérő jeleket küldenek, így tévesztve meg áldozataikat. Az internetet is igénybe veszik a várható zsákmány feltérképezésére, kipuhatolására.
A tengeri rablók fenyegetésére az ENSZ is reagált, és június elején olyan határozatot hozott, amely szerint az ENSZ-tagállamok fegyveres hajóinak jogukban áll a kalózokat a szomáliai felségvizeken is üldözni és ott letartóztatni őket. Korábban erre csak a nemzetközi vizeken volt erre lehetőség. A szomáliai kormány februárban fordult a Biztonsági Tanácshoz segítségért, de az Egyesült Államok és Franciaország is komoly szerepet vállalt a megszövegezésben.
Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete korábban is agresszíven lépett föl a kalózok, például a Horn-foknál portyázó martalócok ellen. 2007-ben a USS Carter Hall nevű amerikai cirkáló nyitott tüzet egy dán felségjelzés alatti teherhajót eltérítő bűnözőkre, miután figyelmeztető lövéseire a három kisebb hajó nem reagált. A kalózokat azonban nem sikerült elfogni, mivel szomáliai vizekre menekültek, ahová akkor még nem követhette őket a hadihajó. Az amerikaiak az elmúlt években többször kerültek tűzharcba a rablókkal, amelyekben többször hagyta ott a fogát egyik-másik briganti. Idén tavasszal már a francia hadsereg is keményen járt el a kalózokkal szemben, amit az Egyesült Államok és Szomália is üdvözölt.
Óvatos britek
Az amerikaiak, franciák és bizonyos afrikai kormányok szigorúsága éles kontrasztban áll a britek óvatos megközelítésével. A brit diplomácia azonban nem emberiességből tartózkodik a kalózokkal szembeni keményebb fellépéstől, hanem egyszerűen attól tartanak, a letartóztatott kalózok később esetleg menedéket kérnek a szigetország területén. Ezt azért tehetnék, mert a kalózokra hazájukban, Szomáliában az iszlám törvényei szerint nagy valószínűséggel lefejezés vagy amputáció várna büntetésként. Pedig az angolok korábban egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel a kalózokkal, a 19. században főleg a Royal Navy hadihajói gyakorlatilag felszámolták a jelenséget. Az óceánok rendőreiként funkcionáló brit hajók nyílt vízen halállal büntethették az útjukba kerülő kalózokat, és ez a szabályozás állítólag 1998-ig érvényben maradt.
A kalózok sokszor egyszerűen megszabadítják értékeiktől a hajózókat, de gyakran nagy váltságdíjakat is leakasztanak a túszok után. Legutóbb július 9-én szabadult 800 ezer dolláros váltságdíjjal egy ukrán hajó. Ugyanaznap elengedtek egy német teherhajót és a legénység 15 sértetlen tagját is, miután másfél hónappal korábban elfoglalták. A szabadulás előtt azonban jókora összeget kaptak a hajótársaságtól a kalózok. A kelet-afrikai tengerészeti szövetség szerint 750 ezer dollárt kaphattak, vagyis 100 millió forintnál nagyobb összeget, bár korábban 1 millió dollárnál többet követeltek. A kalózok július 7-ig adtak ultimátumot a váltságdíjra, amelynek elmulasztása esetére a legénység megölését helyezték kilátásba. A 18 kalózból álló banda arzenálja AK 47-esekből és nehézgépfegyverekből állt.
Mindig fizetnek
A szomáliai hatóságok egyébként nem helyeslik a váltságdíjfizetést, mert szerintük ez bátorítja a bűnözőket. A hajótársaságok viszont szinte kivétel nélkül fizetnek, mert nem szívesen teszik próbára a bűnözők szándékainak komolyságát.
Még mindig fogságban van az a szintén német pár, akiket június végén sodort balszerencséjük a kalózok karjai közé. Az Egyiptomból Thaiföld felé tartó párért 2 millió dollár váltságdíjat kérnek az emberrablók. Sérüléseket ritkán okoznak, de előfordul az is, hogy az akció a túsz halálával végződik, ahogyan egy tavalyi támadásban, amikor egy tajvani halászhajó legénységének egyik tagjának életét oltották ki a kalózok.
Major András
2008. 07. 13.
Forrás: Origo
|