Hiányzik a "harmónia" a magyar gazdaságból

A magyar gazdaság az utóbbi években - egyedüliként a 2004-ben csatlakozott EU-tagországok közül - távolabb került az eurozónától egy igen fontos tekintetben. Az utóbbi évek teljesítménye alapján ugyanis már nem tartozik abba a csoportba, amelynek tagjai az eurozónával harmonizáló üzleti ciklust tudnak felmutatni - mutat rá egy francia tanulmány. A közös pénz bevezetésének fontos közgazdasági feltétele a gazdasági ciklusok szinkronizáltsága, ezért a tanulmány megállapításai meglehetősen kritikusak ránk nézve. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank tavasszal megjelent átfogó elemzésében - elismerve a kapcsolódás lazulását - optimistább, elsősorban ideiglenes tényezőknek tudja be a jelenséget.

Hát ez is el lett tolva...

Szlovénia és Lengyelország GDP-növekedése szorosan (és egyre szorosabb mértékben) kötődik az eurozóna teljesítményéhez, és a korábban keveset vizsgált - és kedvezőtlenebb eredményeket felmutató - Szlovákiával is ugyanez a helyzet. Ezzel szemben Magyarország az elmúlt évek adatai alapján kikerült ebből a csoportból, állapítja meg tanulmányában Sandrine Levasseur, a párizsi székhelyű konjunktúrakutató intézet (OFCE) vezető közgazdásza.

Az eredmények valóban meglehetősen elszomorítóak: míg 1996 és 2001 között a gazdasági növekedésünk régiós összevetésben a legerősebben kötődött az eurozónához, addig 2002 és 2006 között ez az összefüggés gyakorlatilag teljesen eltűnt.

A jelenség mögött egyértelműen a növekedés belső tényezőinek sajátos mozgása áll. A magánfogyasztás - egyedüliként a régiós EU-tagországok között - erős fordított(!) kapcsolatot mutatnak az elmúlt négy év adatai. (Ha mechanikusan belegondolunk, ez az ellentét rövid távon még tovább erősödhet, hiszen idehaza a belső fogyasztás lassan élénkül majd, miközben az uniós dekonjunktúra a nyugati országokban ennek gyengülését sejteti.) Sőt, a beruházási ciklusaink is teljesen kuszák az uniós mintához képest, bizonyára ez részben magyarázza, hogy az EU utolsó beruházási boomjából Magyarország ki is maradt. Eközben továbbra is Magyarország exportteljesítménye korrelál legerősebben az eurozónáéval, ami szintén megerősíti azt a sejtést, hogy a gazdaságot belső erők lökték le a szinkronizált pályáról.

Ami igazán fájó, hogy a tanulmány a fentiek alapján azt sugallja, hogy az eurozónába való belépés racionalitása megkérdőjelezhető (a szinkronizálatlan gazdasági ciklusok nehezíthetik a közös monetáris irányítást, ami reálgazdasági költségeket okoz). Az írás azonban nem vizsgálja, hogy a radikális változást milyen strukturális és egyéb tényezők váltották ki, illetve implicit módon feltételezi, hogy ezek kellően tartós hatások ahhoz, hogy a jövőben is ez legyen a jellemző.

Természetesen ez nem kizárható, azonban viszonylag pontosan ismerhető, hogy mi is okozta a fenti furcsaságokat a magyar gazdaság pályájában: a költségvetési ámokfutás. Az erőszakos belső keresletélénkítés, a fegyelmezetlen jövedelempolitika, a nagy államháztartási hiány, az állami beruházási hullám akkor jöttek, amikor egyébként az unióban lassulás volt megfigyelhető. Ennek néhány aspektusára a közelmúltban hazai szakértők is felhívták a figyelmet.

Van még remény?

Érdemes a témában olyan kutatásokhoz is nyúlni, ami a speciális magyar helyzetet is figyelembe veszi - ha már egyszer sajnos speciális. Ilyet a Magyar Nemzeti Bankban végeztek, ahol a nagyhatású 2002-es eurobevezetési tanulmány felülvizsgálatát végezték el 2008 márciusára. A kiadványban a témával kapcsolatban több, a fentiekhez hasonló megállapítást találhatunk.

"Az 1995-2006 közötti időszakot tekintve számításaink a GDP alapján mért magyar ciklikus együttmozgás ezredforduló óta megfigyelhető gyengülését mutatják. A gazdasági növekedés ciklusainak euroövezetivel való korrelációs együtthatója 0.5 alá csökkent, míg az ezredfordulóig mért együttmozgás mértéke megközelítette a 0.7-et." - írja a jegybank közgazdászai. Összevetésül: az OFCE 1996 és 2001 között 0.7-es, 2002 és 2006 között pedig 0.07-es korrelációs összefüggést mutatott ki, vagyis azonos irányú, de erőteljesebb elmozdulásról adott számot.

Hasonlóak az eredmények a tekintetben is, hogy a jegybank szintén megjegyzi: az erőteljesen exportorientált magyar ipar euroövezettel való szinkronizáltsága a korábbi becslésekhez hasonlóan magas maradt. "Vagyis a ciklikus összhang gyengülése nem azért következett be, mert a magyar gazdaság külpiacokkal vett integrációja legyengült, hanem azért, mert a lakossági fogyasztás korrelációs együtthatói a 2002-es év végére magas szintről gyakorlatilag nullára csökkentek." - állapítják meg a szakértők.